Ez nem a Terror Háza feladata?
Egészen más megközelítésben kell nekünk ezt az időszakot feltárnunk. Ők a nyilas és kommunista rendszer terrorgépezetére, a karhatalmi rendszerre és annak a bűneire fókuszálnak, mesteri megjelenítésben. A megnyitása óta eltelt két évtizedben semmit sem vesztett a Schmidt Mária vezette intézmény az aktualitásából, a vizuális frissességének sokkoló erejéből.
A nemzet múzeumának a terror következményein túl arra kell rámutatnia, hogy mit tett az épített környezetünkkel, a falvainkkal, a városainkkal, a panelprogramon és a háztájik világán keresztül az életünkkel, az ízlésünkkel, a tárgykultúránkkal, a magántulajdonnal, az egyházainkkal, a civil szervezeteinkkel, a szokásainkkal, tulajdonképpen a lelkünkkel a kommunista időszak. Hogyan hat ránk ma is a szocializmus kicsinyességre és irigységre ösztönző szemlélete. Erről beszélnünk kell: van is mondanivalónk például Kádár János íróasztala kapcsán, ami az új szerzeményeinket bemutató, májusban nyíló, Sisi kesztyűjétől Sztálin füléig című tárlatunkon lesz látható.
Új szerzeményeik is vannak?
A rendszerváltozás óta eltelt 32 év, a történelem nem ért véget, és nekünk gyűjtői feladatunk is van: nem véletlenül szólítottam meg az összes, 1990 óta megválasztott országgyűlési képviselőt és regnáló államtitkárt, minisztert, hogy küldjenek anyagokat a múzeumba – Orbán Viktor hátizsákja »ne legyen magányos« a gyűjteményben. Nagyon sok országgyűlési képviselői igazolványunk van az ötvenes évekből, de egyetlenegy sincs a rendszerváltozás utáni időszakból – pontosabban most már igen, mert a felszólításomra Kubatov Gábor azonnal elküldte a sajátját, és mások is gyűjtik az anyagokat.
A történelem tehát nem ér véget, és nekünk a Nemzeti Múzeumban felelősségünk is, hogy tematizáljunk bizonyos történelmi kérdéseket. Ebbe bizony, tetszik, nem tetszik, fáj a Gyurcsány Ferencet támogatóknak, vagy nem fáj, 2006 is beletartozik. A történelmünk fontos időszaka volt, amikor 2006-ban, a forradalom 50. évfordulóján szétverték a békésen ünneplő tömeget, erről a 60. évfordulón egy kerítéskiállítással már megemlékeztünk.”
Fotó: Földházi Árpád